„Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára…” – énekeljük az egyik legismertebb Kossuthnótát (legalább) március 15-én. Sohasem lesz olyan kalapom, amire „annyi áldás szálljon”, mint az övére, de legyen egy olyan legalább, amit az ő utolsó lakhelye közelében kapni lehet. Vettem hát egy kalapot Torinóban, amit aztán Kossuth angliai partraszállásának helyszínén, Southamptonban, míg a kamerát tartottam erősen, lekapott a fejemről a szél, s gondolom, messze sodorta a tenger ha nem is Amerikáig. Mi azonban a kormányzót oda, az új világba is elkísértük utólag, hogy útjáról beszámolhassunk a televízióban, s itt, háromrészesre tervezett sorozatunk második kötetében is. Tudták, hogy nem csak Capuleték házát, a Júlia erkélyeként ismert helyszínt érdemes felkeresni, hanem az Osztrák-magyar temetőt is a gyönyörű Veronában? És azt, hogy Tüköry Lajos Szicília nemzeti hőse, hogy a 48/49-ben a mieinkkel harcoló angol, Guyon Richard sírja hol van Isztambulban, vagy azt, hogy Asbóth Sándor, szabadságharcunk kiváló alezredese az amerikai polgárháború tábornoka volt, majd az Egyesült Államok nagykövete Argentínában, s bár Buenos Airesben halt meg, a sírja ma Washington mellett, az Arlingtoni temetőben látogatható?! Hallottak arról, hogy Teleki Sándor egy remek övet ajándékozott Victor Hugónak, s ez ma is ott látható a Guernsey szigetén álló emlékházban? Nem? Hát akkor most kézen fogjuk Önt, kedves Olvasó, jöjjön velünk, találjuk meg együtt (újra) – e kötet segítségével – a nevezetes helyeket!
Ráday Mihály

Szabó Árpád nagyszabású tanulmányát és a keleti irodalom régi írásait érdemes kézbe venni az érdeklődés tiszta öröméért vagy tudományos kíváncsiságból. Európa és Ázsia első nagy,
világtörténelmi léptékű drámai találkozásának nyelvészeti, történelmi és lélektani elemzése e könyv. A mű alapjául Hérodotosz írása szolgált, aki keleti szerzők, egyiptomi, lyd, méd, perzsa és görög népek történeteit gyűjtötte össze. Az Óperzsa novellák c. kötet kivételes helyet foglal el az életműben. Az egyetlen könyv, aminek újraírását Szabó Árpád tervezte, nem tudjuk miért. Javításait, kiegészítéseit a második kiadásba átvezette Mayer Gyula, így az olvasó a javított és a jegyzetekkel új formában szerkesztett változatot veheti kézbe.

Komjáthy István a mondai töredékek, krónikás naivságok és történelmi, művelődéstörténeti tények tiszteletben tartása mellett, írói szabadsággal ismerteti a csak népmesenyomokban fennmaradt magyar mitológiát, „naiv eposzunkat”, amelyet már Arany János is elveszett értékeink között említ. A kötet darabjai – akár egy regény fejezetei – egy kerek egészt alkotnak: a magyar népmesékből és a rokon népek hagyománykincséből kialakított teremtésmondától az őseinknek hitt hunok mondáin át, színes meseszál vezet egészen a honfoglalás koráig, majd Árpád dédunokájának, a későbbi Istvánnak megszületéséig. E szépen kikerekedő messzi világból egy rész a tényekkel igazolható történelmi valóság és másik rész a monda, amely mögött szintén a történelem rejtőzik: a magyarság kialakulásának és őstörténetének, honfoglalás előtti életének homályba vesző évszázadai. A kötet megújult külsővel jelenik meg a magyar millennium évében

Ez a karcsú, kézbe illő kötet a 20. század első felének legfontosabb páncélozott harcjárműveit és katonai szállítóeszközeit mutatja be. A legendás Sherman és Tiger harckocsik mellett az olvasó olyan kevésbé nevezetes típusokkal is közelebbi ismeretséget köthet, mint a szovjet Ba-10 páncélautó vagy a német Hetzer önjáró löveg.
A könyv a tárgyalt korszak legfontosabb 150 harci és szállítójárművét vonultatja föl, mindegyiküket nagy pontosságú színes képpel illusztrálva.
A harcjárművek legjellemzőbb – fizikai méreteikre, fegyverzetükre és menettulajdonságaikra vonatkozó – adatait táblázat szemlélteti.
Tervezésük, fejlesztésük, hadi szolgálatuk történetéről, a hadszíntéren nyújtott teljesítményükről rövid, tömör ismertető tájékoztatja az olvasót.

A Corvina kiadásában megjelent A mohácsi csata című nagysikerű könyv szerzője, B. Szabó János hadtörténész újabb munkájában ezúttal a 13. századba, a tatárjárás korszakába kalauzolja el az olvasót. A könyv az 1241-1242. évi magyarországi események ismertetésén túl választ keres arra a kérdésre is, hogy miért hívjuk tatárjárásnak a mongol inváziót, hogyan kerültek a mongol hadak Ázsia szívéből Magyarországra, miként sikerülhetett nekik meghódítani egész Kelet-Európát. Mindennek tükrében újszerű válaszok születtek azokra a sokszor tárgyalt felvetésekre is, hogy lehetett-e esélye a sikeres ellenállásnak Magyarországon, IV. Bélát, illetve az ország belpolitikai feszültségeit okolhatjuk-e a kudarcokért.

Végül a Nagy Mongol Birodalom és a Magyar Királyság további kapcsolatait is felvázolva, a könyv magyarázatot keres arra is, hogy a magyarság miként kerülhette el a kelet-európai népek jelentős részét „eltüntető” vagy átformáló mongol hódítás legsúlyosabb következményeit.