HELYI MŰVÉSZEINK, ALKOTÓINK ÉS TEVÉKENYSÉGÜK BEMUTATÁSA!
Az oroszlán és a nap jegyében magyarnak születtem az úr 1945 esztendejének, augusztus havának huszonegyedik napján. Erdélyből származó édesapám révén örököltem a szászhermányi őseim munkabírását, a keresztényfalvi erdész dédnagyapámtól a hegyek, havasok, ősfenyvesek imádatát és a székely dédnagymamám szorgalmát, anyai ágon a felvidéki, munkácsi magyar emberek nemzeti öntudatát és munkaszeretetét. Édesanyámtól korán megtanultam, hogy dolgoznunk kell, ha élni akarunk. Szüleim javaslatára a vésnök szakmáját tanultam, melyet nagyon megszerettem.
Az emberiség számára teremtett ajándékának tekintem az élő természetet és ezen belül az erdőket, melyben a fák különböző formájúak, de mindnek lelke van. A megmunkálás során a hozzáértő előtt feltárul mindaz a szépség, amit egy természetes anyagból készített tárgy nyújthat.
Nem képzelem magam művésznek, csak teremtő embernek. Az alkotás öröme boldoggá tesz, és hálás vagyok a sorsnak, hogy erre képes vagyok. Hátralévő életemben szeretnék még sok szép, fából készített tárgyat előállítani a környezetem és a magam örömére.
-
- Sáfár László és Morvai Brigitta munkája!
fotó: Dankaházi (ifj.) István
