Megelevenedő múlt Vácszentlászló határában (Kása-tető lankái)

GALÉRIAHÍREK | Nincs hozzászólás

(Last Updated On: 2016-07-07)

Az alábbiakban “A Vácszentlászlói agglomeráció – Valkó, Vácszentlászló, Zsámbok – szennyvízelvezetése és tisztítása” c. projekt előkészítése kapcsán végzett régészeti feltárásokról tájékoztatjuk Önöket Farkas Zoltán régész (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága) 2011. júniusi szakmai beszámolója alapján.

Az Európai Unió támogatásával megvalósuló szennyvíztisztító telep megépítésének feltétele volt a régészeti feltárások lefolytatása a megvalósulási helyszínen. VVZS Csatorna Beruházási és Üzemeltetési Önkormányzati Társulás 2009-ben vette fel a kapcsolatot a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságával a régészeti feltárások elvégzése kapcsán. A földmunkák 2010. novemberében megkezdődtek.

A területi választás Vácszentlászló és Zsámbok határán fekvő Hosszú-mezsgye és a Hajta-patak túloldalán elterülő Kása-tető lankáira esett. A teljes terület közel 14 hektárt ölel fel. A földmunkák első fázisa a területen fellelhető régészeti lelőhelyek határainak meghatározására irányultak. E munka során több mint 90 árkot húztak a múzeum munkatársai, amelyek segítségével a 14 hektáros területen három, együttesen több mint 6 hektár területű, régészeti lelőhelyet határoztak meg.

7haz

(5. századi földbe mélyített ház kemencével)

A területen megjelenő régészeti korszak a késő vaskorban a terülten élő keltákhoz köthető. Ez a népcsoport már ismerte a fémeket, a kerámiáikat már korongolták. A hozzájuk köthető telepen földbe mélyített, cölöpszerkezetes házakat, kemencéket, élelemtároló- és szemetesgödröket találunk. Megjelennek a rájuk jellemző edényformák és díszítési elemek. Ennél a népességnél a házak mellé temetkezés vagy külön temetőbe való hantolás egyaránt jellemző, itt azonban eddig csak egy, a településre temetett női váz került elő. Időrendbe a területen a keltákat követő népcsoport a szarmaták. Hozzájuk köthető leletanyag a Hajta-patak mindkét oldalán előkerült. A múzeum már ismert egy lelőhelyet a Kása-tető-dűlő területén, de az ÉK-i határa most vált egyértelművé. Itt egy telep szélét tártuk fel, ami a patak és így a víz közelsége miatt érthető módon ipari jelleget mutat. Számos műhely került elő, amiben fém megmunkálásra utaló nyomokat találtunk.

u4vizim

(19. századi vízimalom maradványa)

A Római Birodalom bukását követő zavaros 5-6. századból szintén előfordulnak a területen leletek. Ebben a korszakban számos népcsoport jelenik meg a környéken, akiknek a régészeti leletanyaga igen hasonló, így pontos meghatározásuk nehézkes.

A terület É-i sarkában talált 13 síros temetőrészletről ugyanez mondható el. Ezt az a tény is bonyolítja, hogy – a korszakra jellemző módon – az összes sírt kirabolták. Bennük csak szétdobált csontokat és a rablók számára értéktelen tárgyakat találtunk. A bennük lelt kétsoros csontfésűk, bronzcsipesz, borostyán kardgomb, nyílhegyek alapján az 5-6. század fordulójára datálhatók és valamelyik germán népcsoporthoz köthetők.  A 6. század második felében az országot elfoglaló és szinte a honfoglalásig uraló avarokhoz a területen csak egy szegényes női sír köthető.

19sir

(5. századi női sír csontfésűvel)

A következő régészeti korszak már a magyarokhoz köthető. A Hajta-patak déli oldalán egy Árpád-korba sorolható teleprészletet tártunk fel. Itt szintén földbe mélyített házak, kemencék, kutak és árkok kerültek elő, bennük a korszakra jellemző csigavonaldíszes fazéktöredékekkel.

67kelta

(Kelta edények egy hulladékgödörből)

Az eddig feltárt területek alapján elmondható, hogy a térség az ember letelepedése óta szinte folyamatosan lakott volt, ami a napjainkban is tapasztalható jó környezeti adottságoknak köszönhető. A munka a nyár folyamán befejeződik, de addig napról-napra több és több információt kapunk a község múltjáról.

www.vvzscsatorna.hu

Szóljon hozzá!

©2013 idStudio & SMThemes.com